Sok embert ismerek, akinek nehezére esik segítséget kérni. Magam is sokáig közéjük tartoztam. De dolgoztam/dolgozom rajta, mert roppantul fontos, viszont lehet első sorban nem is annyira magunk miatt fontos, hiszed vagy se…
Írtam már erről a témáról korábban, egy coaching beszélgetés részletét közöltem, de nézzünk rá újra, kicsit más szemszögből is.
Először talán érdemes elkülöníteni, hogy mi esik nehezünkre… beismerni, hogy segítség kell, vagy kérni azt. Aztán érdemes magunkba nézni és feltenni a kérdést, hogy mi teszi nehézzé… akár beismerni, akár kérni… mitől olyan nehéz?
Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy sok embernek volt/van az életében egy vagy több negatív példakép és el akarja kerülni, hogy rájuk hasonlítson. Szerencsére vannak fokozatok minden témában és nem csak szélsőséges esetek léteznek. Lehetséges megtanulni ezt is egy egészséges szinten tartani. Hogy mi nevezhető egészségesnek… hát… talán az, amikor már felfedezed, hogy most jól esne még két kéz és már nem esik nehezedre kérni, jó szívvel teszed, mert tudod és a másik is úgy érzi, hogy ez teljesen rendben való mértékű, nincs szó semmiféle túlzásról.
Egyébként, ha már a szélsőségesen negatív példaképeket említettük… mit gondolsz, az nem egyfajta szélsőség, hogy szinte sose kérsz segítséget?
Na és mi ezzel a baj, legalább nem terhelsz másokat… kérdezheted most…
Hát… fordítsd meg a látószöged picit és gondold el milyen lehet egy olyan embert szeretni, aki nem engedi, hogy a számára fontos ügyeibe/projektjeibe, de néha még a hétköznapi (és nem annyira fontos) mosogatás témában SEM engedi, hogy beszállj és a részese lehess. Milyen érzés lehet azt nézni, hogy ott van valaki, akit nagyon szeretsz és látod, hogy fáradt, látod hogy jól esne neki, ha most nem kéne még főzés után mosogatnia is… vagy grillezés után még lenyírnia a füvet… de nem engedi hogy megcsináld érte.
Ha szeretsz másoknak segíteni, mert szereted azt a részét átérzni, hogy milyen jó valakinek így kimutatni azt, hogy fontos számodra és kis (egészséges túlzással) bármit megtennél érte… akkor mi lenne, ha néha-néha hagynád, hogy feléd is kimutassák mások, hogy szeretnek téged? 😉
Nagyon remélem, hogy most nem érzel bűntudatot, mert nagyon nem az a cél! A cél pusztán annyi, hogy megnézd másik szögből ugyanazt a képet, azért hogy megtaláld az „arany középutat”.
Ez különben – mármint a látószög megfordítása – egy nagyon egyszerű és hatékony módszer a coaching eszköztárában. Egyébként a coaching folyamatoknak az az egyik nagy értéke, hogy olyan dolgok átgondolására és letisztázására szánsz időt, ami sok területére kihat az életednek, de úgy különben valahogy egymagad nem igazán szánnád rá az időt, hogy ezeken gondolkozz, vagy hogy ezekről beszélgess a barátaiddal. Vagy ha mégis, akkor a gondolataid könnyen vakvágányra futhatnak egy-két erős érzelmi töltetű emlék felidézésekor. Vagy például most, hogy megfordítottuk a nézőpontot lehet, hogy „sorvezető nélkül” eltévednél a bűntudat sehova se vezető mélységeibe, ami nem lenne túl céra vezető. A coach többek között pont azért van ott, hogy végig abban támogasson, hogy a racionalitás ösvényén maradj és tényleg eljuss a megoldásig és így végig vidd, amit elkezdtél.
Szóval, ha most megérintett téged ez a téma és szívesen belekezdenél, akkor kezdd el pici lépésekkel a dolgot, nem kell most rögtön rohanni és átesni a ló túloldalára. Nyugi. Sok kicsi sokra megy.
Azért is jó a lassú tempó, az apró lépésekben változtatás, mert akkor van időd minden részletet megfigyelni és meghatározni, hogy neked igazából mi számít, mi az amit nem tudsz elengedni és mi az, amit könnyedén jó szívvel tudsz fogadni. Így nem teszed ki magad egy fölösleges sokkhatásnak. Mert lássuk be, az is gyakori ok, hogy azért nem szeretnénk, hogy segítsen valaki, mert az nem lesz pont olyan, mint „amilyennek lennie kellene” (legalábbis szerintünk). 😉 Nincs ezzel gond, mert hát vannak olyan esetek, amikor csak a pontosan úgy elkészített kávéra vágysz és van olyan, amikor megengedőbb passzban vagy és nyitottabb vagy valami újat kipróbálni cserébe azért, hogy kényelemben maradhass. Szóval érdemes kísérletezgetni, játéknak felfogni az egészet. 🙂
Az is egy jó kezdés lehet, hogy egyelőre te magad még nem kérsz segítséged, de ha valaki megkérdezi, hogy „ne csináljam inkább én?” vagy, „segíthetek benne?”, akkor elkezdesz innentől zöld utat adni neki. Az is lehet egy út, hogy részfeladatot adsz oda neki, pl. ő pucolja és aprítja a zöldséget, amíg te a többi dolgot főzöd. És az is lehet egy út, hogy kisebb dolgokat teljesen átadsz. Persze válogasd meg, főleg az elején, hogy kitől fogadnád el jó szívvel a támogatást, és ki az akinek őszintén meg tudod mondani a feltételeid. Igen, ez is része a dolognak; hogy szabj feltételt hozzá. Ismerd fel és egyszerűen mondd el, hogy számodra mi fontos ebben a dologban. Például: számodra fontos, hogy pont ilyen és ilyen eljárással mosogasson és ha ehhez nincs kedve, nem baj, megérted, de ő is értse meg, hogy neked ez a módszer eléggé fontos.
Könnyen lehet, hogy meg fog döbbenni. De hát ezért igazán nem lehet haragudni, végülis most először történik ilyesmi, eddig ez nem volt szokás. Viszont hidd el ha végig gondolja, akkor egyébként örülni fog, hogy az életednek a része lehet ezzel az aprósággal is és hozzájárulhat ahhoz, hogy nyugodtabb és energikusabb legyél. Mert hát te is olyan emberrel szeretsz inkább együtt lenni, aki kipihent és így van energiája jókedvűnek lenni, nem? 😉
Ha esetleg az volna a kifogásod, hogy de hát ő is fáradt… akkor jusson eszedbe, hogy mindenki csak és kizárólag a saját boldogságáért felel. Csak azért tud tenni igazán. (Hamarosan kifejtem még bővebben egy másik cikkben, hogy miért van így.) Tehát ha ő maga ajánlja fel, hogy megteszi akkor számára ez valószínűleg nem megterhelő. Különben… érdemes belegondolni abba is, hogy nem vagyunk egyformák… van olyan aki kifejezetten szeret palacsintát sütni, de neki nem állna egy gyönyörűen díszített tortát megcsinálni és fordítva. Tehát érdemes nem belemenni a feltételezések ingoványába, hogy „jaaaj de hát ez olyan rossz, miért akarná ő megcsinálni?!” … Lehet, hogy számára az a tevékenység, ami neked idegőrlő vagy nehéz, az számára pont jó kikapcsolódásnak. És ettől szép a világ, kiegészítjük egymást. 🙂
Különben tudtad, hogy az ilyen apró szívességek (elvégzem a ruhaszárító leszedését, hogy neked már ne kelljen) egyfajta szeretetnyelv?!
Mert bizony az! Az 5 féle szeretetnyelvből ez az egyik. Adj hát lehetőséget másnak is, hogy kifejezze feléd ilyen módon is azt, hogy szeret.
Ha szívesen tovább vinnéd ezt a témát már konkrétan a saját életedre vonatkoztatva… vagy szeretnél cselekedni, de jó lenne még részletezni és konkretizálni azt „hogyan”, akkor keress nyugodtan. Tudod… első beszélgetés teljesen ingyenes, pont azért, hogy kiderüljön tudsz-e tőlem elfogadni egy kis odafigyelést. 😉