Hogyan érjek el egy célt könnyen? – 1. rész
Azt szokták mondani, hogy az ember bármilyen célt képes elérni, feltéve, ha eléggé kitartó.
Ez a „kitartás” dolog néha misztikusnak tűnhet, néha nehéznek… de amúgy nem az.
Ha ismered hogyan működik, milyen alkotórészei vannak, akkor egész könnyen kivitelezhető, nem annyira „melós”.
Az egyik nagy könnyítő erő az, ha megszokássá formálod azt a tevékenységet, ami a célod eléréséhez kell.
Lássuk hogyan működik ez.
Ismerős az, hogy elindulsz otthonról, de néhány lépés után visszafordulsz, mert nem emlékszel, hogy lekapcsoltad / kihúztad / becsuktad-e a dolgokat?
Ez azért van, mert egész egyszerűen nem volt ott a tudatos figyelmed, amikor elvégezted. Nem érdemes ezen bosszankodni, inkább legyünk hálásak ezért. Méghozzá azért, mert az a csodálatos az egészben, hogy ez azt jelenti, hogy kevesebb ráfordítással is képesek vagyunk komplex feladatokat elvégezni. Nem kell figyelnünk rá, a testünk szinte magától, automatikusan megteszi. Ezért nem emlékszünk rá aztán.
Ezt hívják igazából megszokásnak.
Lehet most furán hangzik, hogy komplex feladat lekapcsolni a villanyt, becsukni az ablakot, kinyitni az ajtót, aztán kulcsra zárni magunk mögött… de gondolj bele: nem ezzel a tudással születtél. Járni se tudtál mikor megszülettél. Az hogy két lábon állsz és képes vagy sétálni hihetetlenül komplex mozgás. Nézz csak meg egy aranyos kis totyogót; mennyiszer puffan popsira mielőtt megtanul inogás nélkül magabiztosan járni?!
Szóval ezek komplex dolgok és képes vagy őket tudatos figyelem és különösebb akaraterő bevonása nélkül elvégezni.
Egyszer kell csak megtanulni, megszokásként beégetni az agyunkba, utána már lazán megy bármikor, félkómásan is.
És az a jó hír, hogy szinte bármiből lehet megszokást formálni.
Gondold el… most mennyire sok akaraterőt igényel, hogy rávedd magad arra, hogy tanulj / gyakorolj valamit… és mennyire kapsz hosszútávú eredményeket a végén?
És most képzeld el azt, hogy szinte magadtól automatikusan leülsz, elvégzed amit akarsz… és még két év múlva is emlékezni fogsz arra, amit tanultál.
Milyen érzés? Jó lenne így élni?
Az a jó hírem, hogy ez az állapot elérhető. Arra van csupán szükséged, hogy megszokássá formáld a tanulást / gyakorlást.
Megszokássá formálni valamit viszonylag egyszerű, nem kell hozzá sok.
Az elején a legfontosabb, ami kell hozzá: elszántság.
Ahhoz kell elszántság, hogy bár fura lesz amit most olvasol, mégis hajlandó legyél ezeket mind megtenni. Méghozzá azért mert tényleg el akarod érni a célod és nincs mit veszteni alapon adsz egy esélyt az alábbi receptnek.
Hidd el kérlek, hogy minden része fontos ennek receptnek, ha egyet kihagysz már nem lesz belőle varázslat. 😉
No de akkor térjünk rá a konkrét alkotó elemekre:
A megszokások kialakításához ismétlődő és jól meghatározott: körülményre, konkrét tevékenységre és a végén jutalomra van szükséged.
Körülmény: Határozd meg, hogy mikor akarsz tanulni / gyakorolni. Ne az órát határozd meg, hanem azt, hogy hol és mi után / mi előtt fogod megcsinálni. Ez legyen fix. És ebben legyél szigorú magaddal.
Fura? Akkor gondolj bele: fogat mosni nem mindig ugyanakkor szoktál órára, de mindig lefekvés előtt / reggeli után, stb. És általában ugyanott… a fürdőszobában.
Körülmény 2: Készülj elő rá. Pakolj elő, ha kell, legyen kéznél minden jóval azelőtt, hogy leülnél tanulni / gyakorolni. Még jobb, ha elöl tudod hagyni folyton a hozzá kellő dolgokat és így mindig a kezed ügyében tud lenni.
Fura? Akkor gondold át: A fogkefédet se egy lelakatold dobozban tartod, ami egy szekrény aljában található, amin egy nagy bőrönd van…. Ha minden egyes alkalommal szó szerint elő kéne bányásznod a fogkeféd… kevésbé lenne hozzá kedved, hogy fogat moss. Viszont ha ott van elöl, látható helyen, akkor amint bemész este / reggel a fürdőbe, már a látványa aktiválja a megszokás-programot és onnantól automatikusan nyúlsz érte és mosod a fogad, amikor szoktad. Nem kell hozzá akaraterő. Max ahhoz, hogy felkelj a fotelből és elindulj a fürdő felé. 😉
Körülmény 3: Lehetőleg minden egyes napra tervezd be azt, amit tanulni /gyakorolni szeretnél. Igen, lehet ez most nagyon idegen gondolat… de így fog csak működni. 1 nap pihenő persze jár, de 7-ből 6 napon gyakorolnod kell azt, amit megszokássá akarsz formálni. Az ismétlés a tudás anyja, ezt már régóta tudjuk, de most már azt is tudjuk, hogy a megszokásoknak is egy fontos kulcseleme.
Az a szerencse, hogy nem kell minden nap órákat szánni rá… napi 10 perc bőven elég. 🙂
Tevékenység: Legyen egyszerű és mindig ugyanolyan sorrendű.
Hiszed vagy se fogmosáskor is van egy tipikus sorrended, figyeld meg legközelebb. Először baloldalt hátul, alul, aztán jobboldal hátul alul, aztán fent jobboldalt felül… stb. Határozz meg tehát magadnak egy sorrendet. 😉
Jutalom: Bármi apróság, amitől jó érzés alakul ki benned, büszkeség és öröm – egészen piciben. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az ember agya egészen kis dolgok esetén is már felszabadítja a “boldogság hormont”.
Legjobb “jutalomfalat” az agy számára az, ha van egy naptárad és pipálod azt a napot, amikor megtetted azt a napi 10 perces foglalkozást, amit szerettél volna.
Vagy teszel oda egy mosolygós fejet, vagy szivecskét, bármit. Mindegy.
A lényeg, hogy a cselekedet után instant, rögtön kell a jutalom. Tehát amint végeztél már rögtön pipálj is elégedetten.
És akkor következzen néhány tipikus dolog, ahol el lehet rontani az egészet:
Az egyik az, ha elnéző vagy magaddal szemben, túl engedékeny. Más néven úgy is mondhatom: halogatsz. A játékszabályok azért vannak, hogy lehessen játszani. Ha mindenki azt csinál, amit akar és akkor amikor akarja, abból nem kerekedik ki valami izgalmas közös játék. Szóval, amit meghatároztál magad számára előre, ahhoz tartsd magad.
Különben is… ha te magad se tartod be, amit önmagadnak ígértél… mit gondolsz… az majd növeli az önértékelésed?
Lesznek olyan napok, amikor 10 perc is hosszú idő lesz számodra és nehezen fogod tudni ezt is rászánni, és lesz olyan, amikor fél órán át is elleszel lazán azzal, amit csinálsz.
Ez így természetes. Két dologra figyelj azonban:
NE kínzod magad és ne akarj 10 perc után is még többet kisajtolni magadból, mondván tegnap olyan jól ment… Ezzel nagyon sokat rombolsz a jövőbeli kedveden. Ha szenvedést és “kell” érzést társítasz ahhoz, amit tanulni / gyakorolni szeretnél, akkor egész biztos megutálod és nem fogod tudni megszokássá formálni. Szóval engedd meg magadnak, hogy ma pont csak a szükséges minimumot fordítottad rá. És légy büszke magadra. 10 perc sokkal több mint 0. 😉
A másik amire ügyelj, hogy ha egyik nap fél órát is eljátszol gond nélkül, akkor se mondd azt, hogy na ezzel “előre letudtam” még 2 másik napot. Ez szabálytalan lépés.
A megszokások kialakításához pont az kell, hogy mindennap foglalkozz vele. (1 nap pihenő oké hetente, ezt már megbeszéltük.)
Szóval ilyenkor inkább legyél magadra büszke, tegyél nagyobb pipát, vagy másik jelet, hogy te most tényleg többet teljesítettél. Adj nagyobb jutalmat magadnak. De ettől még, másnap ugyan úgy ülj le és vedd elő. 😉
Az utolsó dolog, ami fontos; minden részét tartsd meg a receptnek. Mind a három nagyon fontos. Hiába nem szoktad magad jutalmazni, hiába idegen ez most… nem hagyhatod el.
Kérlek hidd el, hogy valós agykutatási eredményekre alapozva szedtem neked össze ezeket a pontokat. Mindegyiknek bizonyítottan van jelentősége tehát.
Egy híres idézetettel zárnék, gondolj erre, ha valami nagyon új és szokatlan;
“Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”
Más szavakkal: új eredmény eléréséhez változtatni kell azon, ahogyan végezzük őket. Szerencsére elég csak egy pici újdonság. 😉
Sok sikert kívánok!
U.i.: Nagyon kíváncsi természet vagyok. Szóval szívesen venném, ha megosztanád gondolataidat, élményeidet a fenitekkel kapcsolatban.