Mire jók a fogadalmak, van-e egyáltalán értelmük és helyük folyamatosan változó világunkban, ahol sose tudhatjuk mit hoz a holnap? Ha foglalkoztat ez a kérdés, akkor most egy kis merülésre hívlak a témában… és önmagad mélyebb valóságában is.
A jó kérdések ismérve az, hogy magában foglalja a választ, a titok nyitját. (Ha láttad az Én, a robot c. sci-fit, akkor tudod mire gondolok.) E cikk indító kérdése ilyen szempontból elég sekélyes, mondhatjuk azt is, hogy túl általános. Erre így nem lehet válaszolni. Vannak emberek, akik tesznek fogadalmakat és be is tartják és haladnak előre az életükkel, minden külső körülmény dacára. Vannak akik fogcsikorgatva, szenvedve tartják magukat egy darabig, aztán feladják. És vannak akik megfogadnak ugyan dolgokat, de már ekkor se veszik komolyan az egészet. És van, aki besokallt és legyint ezekre az újévi hóbortokra. Kinek van igaza? Ki csinálja jól?
Válaszom ismét: nem tudhatjuk. Ennyiből még nem. Hiába nézünk körbe az ismerőseink, távoli imádott sztárjaink körében, senki se fogja megmondani a választ, hogy mi a helyes út.
Én sem tudom, hogy ki csinálja jól.
Azért, mert mindenki más és egyedi, mindenkinek más lesz a jó és helyes működés. Sőt! Minden időpontban, élethelyzetben más lesz a megfelelő mód.
Éppen ezért a helyes kérdések valahogy úgy kezdődnek, hogy tartalmaznak… engem, mint személyt. Mint utánozhatatlan, egyéni lelket. Tehát valahogy úgy indul egy jó kérdés, hogy: nekem mi a jó? Nekem van-e szükségem rá? Nekem fontos-e ez?
Látszólag könnyű ezekre válaszolni, mégis azt javaslom tarts most egy kis szünetet e cikk elolvasása után és mélyülj el magadban. Ha idén most nem is fogadtál meg semmit, akkor nézd meg a korábbi fogadalmaid. Biztosan Te is tettél már legalább egyszer fogadalmat, ha nem is újévkor, de vizsga előtt… vagy… másnaposan. 🙂
Az első és legfontosabb, hogy akármit is fogadtál meg (és ha múltbéli dolog: akármi is lett a végeredménye), fogadd el szimplán a jogosultságát az egésznek. Engedd meg magadnak, hogy vágyat érezz akár totál teljesíthetetlen dolgok iránt – mert igen, mindenkiben él egy gyerek, aki szeret túl nagyokat és túl színeseket álmodni. Engedd meg magadnak, hogy idővel ez a vágy már ne legyen annyira fontos és ezért idővel már nem akarsz tenni is érte. Ilyen is van. És bocsásd meg magadnak, hogy nem csináltad végig, sőt talán bele se kezdtél… mert gyakran túlvállaljuk magunkat, vagy éppen hogy csak vágyunk dolgokra, de tenni érte már igazából nincs erőnk, mert tudjuk mélyen a szívünkben, hogy túl sokat kívánna tőlünk. Nincs ezzel sem semmi baj. Nem kell mindenkinek képesnek lennie 60 kilós terheket cipelnie, főleg nem akkor, amikor száz másik sok kilós felelősség terhe is nyomja a vállát. Engedd meg magadnak, hogy nem megy, hogy nem gondoltad végig, hogy lehet nem sikerül, hogy lehet időközben más fontosabb lesz. Mindenki életében, legyen az filmcsillag, vagy csak egy „kis ember”… vannak bizony hullámvölgyek, amikor kifogy a szufla.
Persze lehet most jól összezavarodsz és azt gondolod: ha én fogadtam meg, ha én vágytam rá, mert éreztem, hogy nekem ettől jó lesz… akkor milyen hülyeség már hogy nem teszek érte?!…
Ebben a pillanatban érdemes jobban megvizsgálni a fogadalmad: Gondold végig, hogy amit meg akarnál fogadni, az valóban a te vágyaidról szól-e és a te céljaid vannak-e benne.
Környezetünk hatást gyakorol ránk folyamatosan, ez így természetes. A körülöttünk lévő emberek inspirálnak, és még ha nem is akarják, pusztán azzal ahogy élnek és amilyen értékrend szerint cselekszenek hatnak ránk és húznak egy irányba.
Gyakran kimondatlan, láthatatlan elvárások húznak-vonnak magával minket.
Ezért fontos bármilyen lépés előtt mélyen magunkba nézni és megkérdezni: ki mondatja velem, hogy tegyek fogadalmat? Kinek a kedvéért akarom én ezt?
Könnyen lehet, hogy csak azért akarsz lefogyni, mert most ez a divatos… Vedd észre, hogy a kép kívülről jött, te valójában egészen mást szeretnél… mondjuk tetszeni szeretnél valakinek. Ha tehát azt fogadod meg, hogy sportolsz vagy diétázol, akkor azzal fogsz szembesülni, hogy elég gyorsan elfogy a hajtóerőd. Velem ez történt. Annyiszor fogadtam meg, hogy sportolni megyek, mert láttam embereket, akik mosolyognak egy kiadós futás után. Mert láttam apámat, aki élvezett egy jó kis tenisz meccset egy felkészült partner ellen játszani. És tudtam, hogy ezekhez a pillanatokhoz elő kell készülni edzésekkel. De észre kellett vennem, hogy nem megy. Tizedik éve legalább, ha nem több… és nem megy.
Kívülről jövő képek, mások vágyai nem jó üzemanyagok. Arra jöttem rá, hogy a cél felé haladva a kitartáshoz az én saját vágyam és sóvárgásom kifogyhatatlan üzemanyaga kell. Ehhez pedig az kell, hogy valami olyanra vágyjak, ami igazán az én boldogságomat fogja elhozni, és nem csak a végén, amikor elérem a célom, hanem az út közben folyamatosan.
Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen, mire jöttem rá és hogyan lehet megvalósítani: Ha szeretek valakit, akkor nem kell megfogadnom, hogy megpuszilom, megölelem minden lehetséges alkalommal. Előre várom, és lesek minden pillanatot, hogy mikor fog végre alkalmam nyílni rá. Senkinek se kell emlékeztetnie rá, szinte magától pörög a rendszer.
Ha ezt a példát átérzed – és nem csak aggyal érted -, akkor használd ezt innentől mércének. Azt fogod tudni valóban megtartani, ami legalább annyira élvezetes, mint ez. Bármilyen összetett és sok munkát igénylő célt el lehet érni, ha szeretettel csinálja az ember.
Az a hozzáállás, hogy megfogadtam ezért ha kell belefeszülök is, de megcsinálom…. finoman szólva is rossz. Csak arra jó, hogy kínozd magad. Az önkínzást pedig szeretetből senki se csinál. Ha sokáig nyúzod magad, biztosan el nem ért célokhoz jutsz csak és kudarcokat élsz át. És ezzel lassan, de nagyon biztosan megutálod magad és aláásod az önmagadba vetett hitet. Az alacsony önbecsülés pontosan ilyen sok apró „ez sem sikerült, ez sem megy” élményekből fakad.
Nem csoda, hogy nem akar fogadalmakat tenni és célokat kitűzni az, aki már annyiszor csalódott. Ahhoz, hogy most végre más legyen ez az új év és a fogadalmad sorsa máshogy kell csinálni a legelejétől az egészet. Bele kell tervezni a önmagadat és szem előtt kell tartani, hogy csakis szeretettel (önmagad elfogadásával, megértésével), a célhoz vezető út valódi élvezetével tudod elérni azt, amit szeretnél.
Az első lépés tehát egy önismereti mélyülés, hogy feltárd valójában „milyen hangok szólnak a fejedben” (mert igen, mindenkiben rengeteg visszhang és lenyomat van másoktól, sőt a saját gyermekkori énje is ott van, hiába felnőtt már), ki mondja, hogy ezt a célt el kell érned. Aztán ha valóban a te célod, akkor jön az, hogy elkezdj azon gondolkodni, hogyan tudnád elérni mindezt úgy, hogy közben élvezed is.
Ha úgy érzed nem állsz készen egy önismereti mélyülésre, akkor a legjobb az, ha nem fogadsz meg semmit. Fogadalmak nélkül is lehet egyszerűen és szimplán figyelni, hogy miket csinálsz szívesen, hogyan és mikor teszed legszívesebben, kikkel szeretsz együtt lenni, kiktől érzed úgy hogy elvárásokat támasztanak veled szemben. Remélem érzed, hogy ez is nagyon sok előre lépést és megkönnyebbülést hozhat.
Az is jó módszer lehet, hogy néhány kisebb célt tűzöl csak ki, utána olvasol néhány taktikának, ami segít önmagad motiválni és a gyakorlatod könnyebben a mindennapjaidba beépíteni. Itt még lehet jelen lesz a fogcsikorgatás, de a sok apró cél elérésével járó sikerélmény nagyon jól hozzá tud járulni ahhoz, hogy önmagaddal jobb barátságba kerülj, jobban elfogadd magad és idővel merj újra nagyobb célokat is kitűzni.
Visszatérve az eredeti kiinduló kérdéshez: mi a helyes? Helyes az, ha nem fogadsz meg semmit és büszkén felvállalod. Ez is az önszeretet egyik módja. Helyes az is, ha néhány praktikus információt felszedsz és változtatsz a módon, ahogy elindulsz a cél felé, és kisebb célokért izzadsz és küzdesz. És az is nagyon jó, ha elszánod magad az önismereted mélyítésére és egy megbízható hozzáértővel együtt – aki már végig járt egy hasonló utat – együtt indulsz el egy minőségileg új fogadalommal. Vizsgáld meg neked melyikhez van most erőd és cselekedj eszerint. Támogatom, akármelyik utat is választod.
. . .
Kívánom, hogy ez az év számodra is hozzon sok örömteli pillanatot, amit teljes szívedből megélsz és ami átsegít a borúsabb napokon!