Az ember formálja a megszokásait, avagy a megszokásai formálják az embert?
Ez itt a nagy kérdés.
Tények:
– Mindennapi tevékenységeink több mint 40%-a megszokás.
– Azt nevezzük megszokásnak – leegyszerűsítve –, ami egy olyan cselekmény sorozat, ami tudatos döntés nélkül képes „automatikusan” elindulni és képes így „saját, önálló életre kelve” végig lefolyni.
Érthetőbben példákkal: Amikor kimész a fürdőből és lekapcsolod magad után a villanyt, az egy megszokás. Sétálni is bizonyos értelemben megszokás. Sőt amikor felülsz a bringára és eltekersz valahova szintén javarészt megszokást végzel.
Ezek mind olyan cselekmények, amikhez nem kellett tudatos döntés és nem is kell elgondolkoznod közben sem, hogy most akkor a jobb lábam hova rakom, mit csinálok a kezemmel, hol legyen a súlypontom közben stb. Annyira automatikus, hogy tudsz még mobilozni is közben, sőt akár egyik ismerősöddel komoly beszélgetést folytatni.
Van ennek egy nagy veszélye: ha nem vagy rá tudatos, rengeteg olyan megszokást alakíthatsz ki, ami hosszútávon egyáltalán nem kedvező neked.
Este filmnézés közben rágcsálni valamit egyszer, kétszer még jó és nincs vele gond. Viszont amikor azt veszed észre magadon, hogy azért keresel valami nézni valót, hogy legyen valami az esti rágcsa mellé…. akkor ott már megfordultak a szerepek és bizony a megszokás alakítja az életed. Ilyen esetben a kilók is gyorsan felszöknek és nagyon fájdalmas tud lenni vagy épp totál eredménytelen egy diéta.
Különben érdekes, de hiszed, vagy sem, tulajdonképpen pont ezt használják fel a nagyon sikeres emberek. Jó megszokásokat alakítanak ki, méghozzá tudatosan.
Az elején ez mesterkéltnek tűnik, hiszen új dolgot kell csinálni, ráadásul úgy, hogy közben lehet épp nincs is kedvünk hozzá. Viszont, ha mindig a kedv határozza meg a cselekedeteinek és sosem a tudatos döntés… akkor hogyan várható el bármi nagyobb eredmény vagy siker, mint amit eddig volt?
Mondok erre is egy példát: olyan környezetet kialakítani, amiben a vizes pohár mindig kézre esik, és kóla nincs is otthon. Korábban elindulni munkába, hogy lassan sétálva menj be, és így élvezhesd is a napsütést ahelyett, hogy rohannál és tömött busszal utaznál 3 megállót.
Minden út néhány lépéssel és egy nagy elhatározással kezdődik. Az első lépés legtöbb esetben a felismerés névre hallgat. Kezdd el megfigyelni a dolgaid. Ha ez már meg van, utána kérdezd meg magadtól, hogy elégedett vagy-e az állapottal és a helyzettel. És ha úgy érzed nem vagy elégedett és szeretnéd inkább te irányítani az életed és nem akarod továbbá hagyni, hogy a megszokásaid formálják azt, akkor…
tégy egy erős elhatározást: a mai naptól tudatosan figyelek és módosítok a szokásaimon.
Minden út megtehető egyedül is, de sokszor gyorsabb a haladás, ha van egy jó partner hozzá.
Én itt vagyok, kérdezz bátran, szívesen adok ötleteket vagy további információkat.
Sok sikert kívánok! 🙂